Nekünk, 30-on innen és túliaknak (ugye Szobi? :-)) nem annyira természetes már az új platformok használata. Gabesz programozó munkáját meghazudtolva mondott le a lehetőségről, hogy feltegyen minket az iwiw-re. Mert a rajongóknak meg kell felelni, ott kell lenni, ha szörfölnek a neten, legyen az a blog.hu vagy az iwiw :-)

Rám maradt hát a feladat, megtölteni tartalommal a PussyMagnet felhasználót, kapcsolatokat teremteni, képeket feltölteni és mókásakat írni Magamról. Na, jó, nem biztos, hogy ez sikerült :-)

A lényeg, hogy keressetek ránk, jelöljetek be minket és várjátok a visszajelölést. Aki megérdemli, megkapja! :-)

(persze, hogy visszajelölünk, Pupák!)

www.iwiw.hu

A kép a 18. születésnapomon készült! Akkor még nem tudtuk, de már az első koncertünkre készültünk! Lehet hogy éppen a Barbarára rázzuk! :) Jól csináljuk, nem? Gitárral amúgy nehezebb...

Laci, ezek után ne gyere nekünk azzal, hogy nem voltak már korábban is rocker ambícióid!

érdemes megnézni a rajongók arckifejezését, úgy tűnik már akkor megosztotta a performanszod az embereket :)

A "Minden sikeres férfi mögötti nő" sorozatunk soron következő fejezetében speciális interjút olvashattok, hiszen az én páromat, Mártit kérdeztem :

Láss csodát, tegnap a próbánk igencsak hasonlított már egy igazi próbához. Alakul a dolog.

Egy számba kétszer-háromszor belecsaptunk, formáltuk, alakítgattuk. Eldöntöttük a kezdést és megszavaztuk a lezárásokat. Üvöltöttünk a mikrofonba (nem csak én, Szobi és Gabesz is :-)), amit tudtunk, torzítva játszottunk.

Bizony, bizony, a hangulatot a végén már saját magunknak alakítottuk. Eljutottunk abba a fázisba, mikor a legvégén, de csak akkor, két számot frankón begyakorolva már a gitárosok fel mertek nézni a húrokról, elkezdtek mozogni, élvezni a zenélést. Dani félmeztelenül verte e dobot, aztán felállva verte a cint amíg a refréneket üvöltöttük. Nem akaródzott abbahagyni senkinek, mégis le kellett kapcsolni az erősítőt, eltenni a torzítót, utoljára végigsimítani a gitár nyakát, visszaigazítani a mikrofon állványt, lekapcsolni a villanyt és búcsút inteni az 5. próbánknak.

Annak a próbának, ami után újra elragadott minket a hév, hogy erről álmodtunk már mióta.. (na jó, nem fogok hazudni, én nem álmondtam ilyeneket, de kiderült, nélkülem nem tudják megvalósítani a srácok az álmukat, hát segítek nekik :-))

Jaj, még két dolog:

1. Megyünk be a próbaterembe, kezembe a környezetszennyező Tesco zacskó, benne egy Ottakringer lapul, meg az A4-es lapok a szövegekkel. Srác kérdezi: "Neked hol a hangszered?" Én egy sörtől már érdes hanggal végigsimítottam a torkomon: "Nekem itt!" Kell már egy mikrofon...

2. Vittünk hangfelvevő meg video felvevő cuccot (dig. fényképezőt..), de az elem az első fénykép után lemerült. Úgyhogy még egy hetet kell várnotok. De ígérjük, csak egy hetet, jövő héten alkotunk "hangos" anyagot.

:-)

Élünk ám, és van is egy kis aprócska sztorink is! Két irányból közelítem meg.

Egyrészt múlt hét óta új teremben próbálunk, ami a belvárosban van, közelebb kicsit a nem XIII. kerületi zenekartagoknak. Egész jó, kicsit drágább mint a korábbi, viszont a dobszerkó fullos, az erősítők is rendben vannak, és van egy kis közös dohányzós hangulatos szobája, fotelekkel, középen egy dobbal, ami konkrétan a dohányzóasztal.

A "Minden sikeres férfi mögötti nő" sorozatunk harmadik fejezetében Dani párjának, Anitának tettem fel villámkérdéseimet:

Bag Religion: Punk rock song

Köszönjük a szavazatokat, a dal hamarosan bekerül a repertoárunkba! Ígéretünkhöz híven rögzíteni fogjuk és felrakjuk a blogra, illetve a koncertprogramba is bevesszük.

Gyakorlat teszi a mestert

Ismétlés a tudás anyja

és ehhez hasonló frázispuffogtatások. Mégis, mennyire igaz!

Harmadik próbánkon arra lettünk figyelmesek, hogy egy-egy számnál úgy igazán elkaptuk a ritmust. Volt, amit hibátlanul (legalábbis mi úgy hallottuk :-)) játszottunk. Újra és újra kezdtük a nótákat, a refrén utántól, a refrén előtt-től, a szólót még egyszer és a szólót így soha többet. Ha nem ment elsőre, ment tizedszerre. Vagy ha nem ment most, megy majd jövő csütörtökön. Már pislákol az alagút vége!

A Diginthegrave ellentmondott minden fenti mondásnak. Szobi úgy énekelte le elsőre, mintha Fátó no móréval együtt gyakorolt volna évekig. Próbáltuk a Legjobb mérget, a Tingli tanglit és a már jól ismert 4 számunkat. 2 próba után határozottan fejlődtünk. Nem mondanám, hogy felnőttünk a feladathoz, de határozottan kezdünk összecsiszolódni, én már érzem, Dani mikor üt be, mikor vált ritmust és Andris mikor játssza fojtva az akkordot.

Ja, kipróbáltuk Andris wau pedálját (Így írják?). Nyivákol szépen...

Lényeg a lényeg, valahol a dübörgő ritmusok mélyén, a basszer 4 húrjának monotonitásának foglyában, a cinek rezdülései között, 5-en ismét előre léptünk egy kicsit.

"Minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő" - hangzik a mondás. Nem reprezentatív de annál gyorsabb felmérésem szerint ez az állítás pontosan 80%-ban állja meg a helyét.
Miben tudja segíteni társát egy rocksztár kedvese? Egyáltalán hogyan viszonyul a zenéléshez és a sikerekhez? Hogyan dolgozza fel a rajongók hadát?
Érdekes kérdések, ugye?

Ezeknek a dolgoknak próbáltam utánajárni titokban elkövetett oknyomozói faggatózásommal.

Elsőnek a zenekar frontemberének kedvesét, Dórit kérdeztem meg.

Majdnem el is felejtettük mondani, hogy korábbi zenekarunk - a Pussymagnet - a múlt heti próbán feloszlott, aztán alakítottunk egy új bandát, PussyMagnet néven.

Így nekem személy szerint ez a második zenekarom, bő egy percig szabadonfutó session-zenészként próbáltam boldogulni, de aztán összeálltam a barátaimmal egy teljesen eredeti formációba.

Hogy mi volt az oka a feloszlásnak? Erről nem árulhatunk el részleteket, a lényeg hogy rajongóinkat továbra is az eddigi odaadással szolgáljuk ki.

A voksokat ezen a héten még leadhatjátok, vasárnap éjfélkor zárulnak a szavazókörök. Természetesen követelni fogom a szavazatok újraszámolását. A győztes számot valamilyen formában közkinccsé tesszük. Minden eddigi szavazónknak köszönjük a segítséget, hálánk jeléül ingyesenen tekinthetik meg első koncertünket - valamikor, valahol...

Hail, PM!

Amíg otthon gyakorolgat a banda, és gyakorlatilag a napi ezer mailváltáson kívül (amikben a következő dalokat vitatjuk meg) nem történik semmi, egy kicsit visszanyúlok a múltba, és közzéteszem a nem kicsit nosztalgikus fotót, amit nemrég találtam meg a fiókomban. Ez egy napsütéses nyári napon készült, az emlékezetes Balubuli másnapján, Daniéknál, Felsőörsön. Személyiségi jogokra hivatkozva nem árulhatom el kik szerepelnek rajta...

Azok a boldog szép napok...

Ma este tanulmányi kirándulásra megy a zenekar a Dürer-kertbe, és megnézzük hogy Dani hogyan pergeti a bohócligán kívül, kicsit profibbak társaságában.

Gyertek!