Ezeréves igazság
2009.09.11. 22:29
Gyakorlat teszi a mestert
Ismétlés a tudás anyja
és ehhez hasonló frázispuffogtatások. Mégis, mennyire igaz!
Harmadik próbánkon arra lettünk figyelmesek, hogy egy-egy számnál úgy igazán elkaptuk a ritmust. Volt, amit hibátlanul (legalábbis mi úgy hallottuk :-)) játszottunk. Újra és újra kezdtük a nótákat, a refrén utántól, a refrén előtt-től, a szólót még egyszer és a szólót így soha többet. Ha nem ment elsőre, ment tizedszerre. Vagy ha nem ment most, megy majd jövő csütörtökön. Már pislákol az alagút vége!
A Diginthegrave ellentmondott minden fenti mondásnak. Szobi úgy énekelte le elsőre, mintha Fátó no móréval együtt gyakorolt volna évekig. Próbáltuk a Legjobb mérget, a Tingli tanglit és a már jól ismert 4 számunkat. 2 próba után határozottan fejlődtünk. Nem mondanám, hogy felnőttünk a feladathoz, de határozottan kezdünk összecsiszolódni, én már érzem, Dani mikor üt be, mikor vált ritmust és Andris mikor játssza fojtva az akkordot.
Ja, kipróbáltuk Andris wau pedálját (Így írják?). Nyivákol szépen...
Lényeg a lényeg, valahol a dübörgő ritmusok mélyén, a basszer 4 húrjának monotonitásának foglyában, a cinek rezdülései között, 5-en ismét előre léptünk egy kicsit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
@G 2009.09.12. 12:41:48
fiatalembert ? :-))))
@G 2009.09.12. 18:57:33
