Az égig érő paszuly 1.

2010.09.02. 15:54

Mióta zenészkedni kezdtem, nem elég hogy a zenei látóköröm rohamos bővülése terheli az agyam napról napra, olyan kifejezetten szakmai dolgokkal is meg kellet ismerkednem, mint a gitár felépítése, a hangok, skálák színes palettája, vagy akár a hangtechnika kérdése is. Míg korábban kb. annyi fogalmam volt az erősítők, kábelek és potméterek világáról, mint Britney Spearsnek a mélyfúrás geofizikai módszereiről, manapság próbáról próbára, fellépésről fellépésre újabb és újabb hangtechnikai ismeretekre teszek szert.
Haladok is a dologban rendesen.

Kezdődött minden a gitárral!
Pont egy éve történt. Akkoriban még nemhogy basszerozni nem tudtam, azt sem tudtam hogyan kell egy gitárt megfogni. Jobbat mondok, hogy kell a nyakamba akasztani? Mint egy nyakláncot, vagy oldalt, mint a laptoptáskát? Milyen hosszúra kell a pántot hagyni? Ha a nyakamba vettem végre, akkor be kell rajta kapcsolni valamit? Pengető kell? Milyen? Valami kábelt is bele kell dugni, de hova? Milyet? Ilyesmik...

Mivel azonban a zenekaralapítás már kőbe volt vésve, túl kellett lennem a vásárláson. Így aztán kinyomtattam a 7 nation army tabját, és otthon légigitározva megpróbáltam megtanulni. A tervek szerint ez lett (volna) az a riff, amivel elbűvölöm az eladót, és leplezem zenei pancserségem. Persze amint a nyakamba tette a gitárt, az egészet elfelejtettem, így villámgyorsan az őszinteség mellett döntöttem, és a gitárt finoman visszanyújtva elmondtam neki miről is van itten szó. Rendes volt, megóvott a gitározni-próbálás kínos perceitől, és ő maga próbálta ki helyettem, én meg lelkesen néztem ahogy csinálja.

Így zenélgettünk egy darabig, eljátszottunk egy csomó menő riffet, kipróbáltunk többféle méretű, árú és színű gitárt, míg végül eldöntöttük - mi együtt - , hogy a Cort a legjobb ár/érték arányú gitár. Óriási élmény volt életemben először "basszerozni", és ezután egyértelmű volt hogy nekem Cort gitárom lesz! Meg is találtam neten a legolcsóbbat, így igazi programozóhoz méltón online vásároltam gitárt, gyakorlatilag úgy, hogy addig a percig nem volt a nyakamban egyszer sem. Megérkezett a csomag, a munkahelyemre, ahol lelkes kollégák ösztönzésére kénytelen kelletlen kibontottam. Ezzel persze újabb próba elé állítottak, ismét meg kellet próbálkoznom a pengetéssel, ismét nem sok sikerrrel, és végül ismét inkább kívülről szemléltem ahogy zeneértő kollégák játszanak a gitáromon! De ez már legalább az én gitárom volt!!! :)

Hangszer pipa. Hamar megtanultam hogy is kell megszólalásra bírni, hova kell dugni a kábeleket, és olyan apró szakmai fogásokat is, mint például azt, hogy mielőtt kihúzom az erősítőből a kábelt, érdemes letekerni a hangerőt, mert különben hatalmas reccsenés szakítja be a dobhártyámat. Próbákra olyan terembe jártunk, ahol igazából minden készen állt, csak a gitár és a kábel kellet, azt kész. Így egy darabig azt hittem, minden technikai tudásom megvan. Minimum egyet, de lehet kettőt is léptem a zenésszé válás létráján.

Aztán jött az első koncert! Ekkor jött az első pofon, és kb ekkor lett világos előttem (többek között a basszerozni-tanulás nehézségei miatt is), hogy a kis létra egy égigérő paszuly, és én nem a királyfi, hanem a szerencsétlen legkisebb fiú vagyok csak. Nemhogy az első lépcsőfokon nem állok, kb most hagytam csak el a gyökereket.

Amikor egy tapasztalt zenész önbizalmával telve hangtechnikáról kérdeztem a leendő technikust, azt válaszolta "Csak gitáralapokat hozzatok!" . Aztán egy csomó számomra ismeretlen kifejezéssel folytatta. Természetesen a rólam kialakított imidzset nem szabadott lerombolni, nem engedhettem meg magamnak hogy a telefonban szerencsére nem látható buta nézést egy hangos visszakérdezéssel fokozzam, ezért villámgyors jegyzetelésbe kezdtem, és minden számomra ismeretlen szót lefirkantottam egy papírra. Aztán gondos netes keresgélés, és munkatársam faggatása után minden sötét foltot eltűntettem a kis cetlimről. Most már nem okoz gondot nekem egy "gitáralap" vagy "vonali csatlakoztatás" kifejezés, simaliba.

A második szintet akkor értem el, amikor megvettem a gitákombómat, azaz "gitáralapot". Nagybátyámat hívtam segítségül, aki HIFI mániás. Óriási para volt bennem, ugyanis el kellett játszanom a tapasztalt zenészt, hozzáértő profi vájtfülüt, hogy előnyösebb pozícióból kezdhessem az alkudozás hosszú pszichikai csatározását. Erre nagybátyám 199 centimétere, és további erősítésként odarángatott Öcsém által háromfősre duzzadt kis csapatom jelenléte már megadta a kezdő önbizalmat, de vészesen karcolta a fejem búbját Demoklész kardja, hisz tudtam, hogy egy elbalfaszkododott erősítőteszteléssel pillanatok alatt veszíthetünk alkupozíciónkból!

Persze én nem bíztam semmit a véletlenre, Bandi barátomtól már régesrég tudtam, hogy hangszerkipróbálásra felkészülten kell érkezni, gondosan kiválasztott, és rongyosra gyakorolt gitár-riffekkel. Az alapos válogatás mindennek a kulcsa. Nem szabad például egy agyonjátszott klasszikussal érkezni (Smoke on the water PFÚJJJ), mert azt még egy kisóvodás is el tudja tolni. Egy ilyennel azonnal porba alázod magad, amatőr hiba. Nem szabad átesni a ló túloldalára sem, és a falu senki által nem ismert punkzenekarának Gizi de megbabonáztál című nótájának riffjével próbálkozni. Olyan kevésbé ismert, ámde a rockzeneileg agyonművelt eladó által még felismerhető riffet kell választani, ami azonnal ismerős lesz az eladónak, de kis gondolkodás kell neki, esetleg apró segítség tőled ahhoz, hogy felismerje. Persze sok múlik ilyenkor az eladón is. Ilyen szempontból egy gitár- vagy erősítővásárlás felér egy ön- és emberismereti versenyvizsgával is. Jómagam háromféle eladóval találkoztam eddig:

A bölcsész- hangszerész típus: Könnyen felismerhető kifakult "Művészetek völgye" pólójáról, hosszú hajáról, és halk suttogó beszédéről. Őneki hiába tolod el a Cowboys from hell-t oda-vissza, fejcsóválva fog csak rád nézni, és azon aggódik a gitárnak baja ne essen. Őt maximum egy klasszikus Janis Joplinnal, esetleg ritkán játszott Beatles-el, vagy egy népzenei válogatással tudod csak levenni a lábáról. Minél exklúzívabb, kevésbé ismert, és finomabb riffet próbálsz, annál feljebb billen veled alkupozíciód mérleghintája. Nála nagyon fontos már az is, ahogy a hangszerhez nyúlsz. Szerencsés például az övedet levenned a kipróbálás előtt, meg ne karcold a hátulját. A hangszer becsomagolásakor pedig oda kell figyelni, hogy a zipzárt fent húzd össze, ne oldalt, és még véletlenül sem alul, még kinyílik.

A klasszikus rockzenész, a képzett gitáros: Ő az aki oda-vissza álmából felkeltve is megmondja mi a kisszeptim és a nagyterc kapcsolata a klasszikus pentaton skála viszonylatában. Őt a technikáddal, és egy jól irányzott zeneelméleti vagy zenetörténeti kérdéssel tudod levenni a lábáról. Nyugodtan próbákozz a Fear of the dark szólójával, esetleg jöhet egy kis Jimi Handrix, vagy mondjuk egy Dream Theatre részlet, ha ezek nem mennek, akkor szívtál, BUMM!

A metálos csóka: Hossszó haj, tetovált alkar, és pornó háttérkép a monitorján. Nála fontos előre leszögezni hogy a gitárod jó hosszú pánton fog lógni, ha basszert próbálsz akkor pedig nyert ügy egy Fleá-s beállás. A próbához azonnal kérj egy fasza torzítópedált, és tökmindegy mit játszol, a lényeg hogy zúgjon, recsegjen, és gyors legyen, az újjaid úgy járjanak mint Csonka Pici lába a Megatáncban.

Mindezek után már csak agyon kell gyakorolnod a gondosan kiválasztott cél-riffjeidet, szólóidat, de úgy ám, hogy a kipróbálás pillanatában spontánnak tűnjön.

Így lett aztán gitárkombóm, és így léptem még egy aprót felfelé a paszulyon.

Gyakorlatilag a gitár és a saját kombó birtoklásával lettem az egyik legjobban felfegyverzett zenész a bandában, jöhet nekem most már nagyszínpad, vagy akár szabadtéri lánybúcsú, bárhol megállom a helyem. (közben amúgy most már Szobi is beújított egy snájdig kombót!)

Elértem tehát valameddig az égigérő paszulyomon, és küzdök ezerrel, kapaszkodom felfelé. Kb most értem egy szintre a 13 éves kori önmagammal, aki citerával a hóna alatt igyekszik a falunapra. Rossz azonban azt látni, hogy a fejem fölött szinte beláthatatlan a magasság, és mennyi de mennyi nálam szorgalmasabb, a zenélést korábban kezdő, komolyabban vevő, nálam fiatalabb zenész sétál felfelé.

Irigykedve nézek fel rájuk a paszuly aljáról, és ha esetleg egy-egy jobb pillanatomban a próbateremben meg is feledkezem a helyemről, heti egyszer menetrendszerűen jön hozzám a szemtelenül fiatal (17! éves) gitártanárom, és - minden jószándéka ellenére - pillanatok alatt nyakonönt egy pohár hidegvízzel, visszarángatva ezzel a szomorú valóságba! És el is értünk a paszulymászásom legfontosabb részéhez, a gitároznitanuláshoz! De erről majd egy következő postban...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: kgabesz

7 komment

Címkék: zene gitár rock pussy magnet basszer kombó paszuly

A bejegyzés trackback címe:

https://pussymagnet.blog.hu/api/trackback/id/tr772266955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.