Sok "első" bejegyzést olvashattatok már és mivel a blog címe "Egy zenekar születése", ezért ez még jó darabig így is lesz. El fogunk jutni az első Második koncertig is...

Vissza témánkhoz, mit érzékeltem én a világot jelentő deszkákon.

A rekedt üvöltés egyre halkult. Ha felkészületlen, amatőr torokkal ugrasz neki az első koncertednek életedben, kellemetlen meglepetések érthetnek. A hangod szarrá megy, a dallamot a kaotikus színpadi show közben elveszted, nem jól szállsz be és ami a legszörnyűbb, hogy már a szövegeket is felcseréled, vagy el sem énekeled...

Így jártam én az egyik általam választott Kispál klasszikussal, a Tingli-tanglival (amit Lennert Marcinak ajánlottam, mellesleg ő volt az egyetlen, aki ezt nem hallotta...)A 3. vsz-át egy az egyben eltüntettem, a zenekari segítség a hátam mögött csoda, hogy tudott követni.. Pont az én nótám. Jöttek sorban a dalok és bizony nagy segítség volt, hogy Szobi párat egy az egyben lezavart (na jó, vokáloztam kicsit), mert addig a színpad hátsó részében szedtem össze elhullajtott darabjaimat, úgy mint ész, hang és figyelem. Meg-megtaláltam..

Mikor máskor, ha nem az első koncertünkön szakad el KÉTSZER kedves barátunk húrja. Andris aktivizálta magát, valami Tamást óhajtott a színpadra, hogy hangolja be Szobi gitárját. Valljuk be, hobbyzenekar hobby koncertjén ez előfordulhat, de zenekari image-ünkön csorba esett ezzel. Persze, de kit érdekel ? :-)

Ezt a "kiábrándító" affért újabb lázálmas percek követték. Szólt a Menyország tourist, valódi pogó bontakozott ki a lábunk előtt, aztán már csak a "fake" búcsúzás percei maradtak (engedjen megjegyezni, hogy egyesek már a zárónóta előtt üvoltötték, hogy vissza-vissza, noha még nem mentünk le a színpadról :-)) Egyszerű dal, egyszerű riffek, el-el csukló hang, gitár szólók és dobosunk virtuóz pergetése, majd a 7 nation záró akkordjai foglalták keretbe az estét. Közben Gabesz és András stédzsdájvingólt kicsit, Tito üvöltött alattuk és a hangulat leírhatatlan volt. Ámultunk mi is, hogy megőrültetek :-)

Letettük a hangszert, lerohantunk a színpadról és az első ajtón kimentünk a fél méterre lévő folyosóra. Mindent előkészítettünk. Gábor a nyakamba ugrott, volna, hogy KURVA JÓ VOLTÁL LACI, de mivel éppen átvettem nagybecsű PussyMagnet pólómat az utolsóutolsó számokra, ezért izzadt, izmos testemtől visszahőkölve csak annyit mondott:

"Átölelnélek de kurvára izzadsz"

Hát nem ölelt át :-) Visszamentünk a színpadra és a Homokórát kéjsóvárogva követelő közönség legnagyobb örömére eljátszottunk egy igazi feldolgozást. Majd pedig koronaként a Himnuszunkat, amiről semmilyen felvétel nem készült az utókornak. Csak az a bizonyos mentális fotó. De hát az sem semmi.

Ez volt hát az ELSŐ koncertünk mementója. Aki ott volt, reméljük megtisztel minket legközelebb is, aki nem, az meg majd tegye meg!

Azóta nem titok, újabb számok, feldolgozások készülnek a PM műhelyben, zenei alapoktól mentes tudatunk rak össze olyan számokat, amikkel garantálni tudjuk a második koncert hangulatát. Már nem sokat kell aludni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.