Elképzeléseim szerint a normál zenekari fejlődés valahogy így néz ki:
megalakulás -> próbák -> koncert -> saját dal -> koncert -> saját dalok -> videoklip -> album
Természetesen a folyamat bármelyik pontján tagcserékkel, balhékkal, és a felbomlás lehetőségével tarkítva. A PussyMagnet hasonló úton indult el, bár nálunk rengeteg rizikófaktorral volt súlyosbítva a dolog. Egy jó csomó alapfeltétel kapcsán hendikeppel indultunk egy 18 éves srácokból álló zenekarral szemben.

Mi van pl ha felbomlunk? Mi nem tudunk új bandát csinálni, vagy 10 év múlva újra összeállni, akkor már nem összeállni, örülünk ha állni tudunk :) Külön utakon sem tudunk elindulni, egyetlen okot sem tudok felsorolni, ami miatt egy másik bandának például épp rám lenne szüksége.
Vannak mondjuk előnyök is! Gondoljunk csak az első koncertre. A megalakulásunk után (és attól a naptól is, hogy életemben először gitárt akasztottam a nyakamba) kb. 3 hónappal csináltunk egy koncertet, és kb 100 ember kiváncsi volt ránk. Ez a kapcsolati tőkénknek volt köszönhető, semmi másnak. Gondolom sokan csak azért jöttetek el mert egyszer szívességet tettünk, és így adtátok vissza, vagy fordítva, majd egyszer ti kértek tőlünk valamit :)

Na a lényeg, hogy elindultunk az úton, és a sikeres koncerteknek köszönhetően, és mert mindig meg tudunk újulni, új dolgokat kitalálni, még mindig haladunk valamerre.
A képzeletbeli túra következő állomása viszont a "saját dal" feliratot viseli, ami igencsak nagy fejtörést okozott nekünk. Nem ecsetelem részletesen miért is, tudjátok ti is, egy mondatban: nem vagyunk zenészek (Danit kivéve :)).

Akár hiszitek akár nem, bevettük ezt a várat is, mert számunkra semmi sem lehetetlen!

Kezdődött minden azzal, hogy naív módon azt gondoltuk, először egy dalszöveg kell, aztán a zene az már jönni fog magától. El is készült a gigaslágernek ígérkező Csajdal című szerzeményünk, amiről már akkor tudtuk hogy slágerlistát dal lesz. Lenne, ha sikerülne zenét tennünk alá. Hosszas kísérletezgetés után azonban a mai napig nem bírtunk kitalálni semmit. Szobi ugyan hozta a jobbnál jobb ötleteket, valamiért végül mindegyik zsákutcának bizonyult.

Jött a következő ötlet, legyen előbb zene, aztán majd aládudorgunk valami szöveget. Össze is dugta a fejét a két gitáros - mi többiek csillogó szemekkel vártuk a fejleményeket -, de a közös zeneszerzésnek zene nem lett az eredménye. Lefektették azonban az alapelveket a srácok, aminek mentén elindulhattunk. Az első saját dalunkkal szemben támaszott elvárások a következők voltak: legyen benne felbontás, legyen benne torzított gitár, tempós legyen, de nem trash metál, legyen dallama, az ének viszonylag egyszerű legyen, a refrén könnyen tanulható és énekelhető, legyen benne basszerkiállás, és jobb híján a zenekartagok neveinek kezdőbetűiből rakjuk össze az akkordsort (G mint Geri és Gabesz, D mint Dani, B mint Bácskai, A mint Andris)

Az instrukciókat ismerve aztán tényleg már csak a valódi alkotás volt hátra. És nem fogjátok elhinni, de Szobi beindult mind Dombi Tibi a tizenhatos vonalánál, és komoly otthoni agyalás után egy egészen kerek dalszerkezetet, és dallamot pakolt össze. Hosszas emailezés után egy kezdetleges dalszöveget is alápakoltunk, és egyszercsak Szobi instrukciói alapján az egyik próbán kb egy óra alatt megszületett az első saját szerzeményünk, a Mágneses vihar. Stílusa: őszinte rock!

Szobi technikás gitájátékát Bandi torzított ritmusgitárja bolondítja meg, amit Dani fergeteges dobjátéka, és a morgó basszusgitárom támogat. Az éneket Laci pillanatok alatt elkapta, és pár hét alatt a dalszöveg is véglegesedett. Így aztán most már kijelenthetjük, összeállt a saját dalunk mint az a bizonyos bugyi. A dal permierje pedig mikoris lenne? Természetesen október 30-án, a Tűzraktérben, az "Év mágneses vihara" című kulturális rendezvényen!

Mióta megszületett a dal, azon agyalunk, hogy nyilvánosságra hozzuk-e, elérhetővé tegyük-e? Szólnak érvek ellene is, mellette is!
Ha közkinccsé tesszük, akkor kaptok időt esetleg megszokni, és a koncerten már együtt üvöltitek Lacival hogy "Elnyel, megvakít ez a mágneses vihar!". Kockázata is van ennek a megodának, ugyanis mi van ha a nem tökéletes felvétel miatt nem jön át a dal, és már előre verbális lincseléssel jutalmaztok bennünket miatta, rosszabb esetben emiatt nem jöttök el a koncertre?

Ha viszont titokban tartjuk, lehetne ez a koncert tetőpontja, óriási durranása. A hangulat fokozása szempontjából nem elhanyagolható nézőpont.
Ellenben viszont mivel nem ismernétek, az elismerő bólogatás mellett valószínűleg ölbe tett kézzel néznétek végig, nem lenne ugribugri rá, ezt sem szeretnénk!

Annyira tanácstalanok vagyunk, hogy lám, megosztottuk veletek ezt a vacillálást, és tőletek kérünk tanácsot! Mi legyen szerintetek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.