Egy tegnap rövid története
2009.08.27. 10:48
Majd' 30 éves emberek csillogó szemekkel vették birtokba a zobjektumot és kezdett el mindenki egyszerre hangolni. Gyerekes veszekedések, hogy "kussoljál már egyszerre egy hangoljon!", izgatott kottakeresés, szövegtanulás és megfulladás a zárt, 10 négyzetméteres III. kerületi sehol utca nincs házszám iparterület 2. és 3. emelet közötti félemeleti beugrójának belső szobájában. Laci elkezdett persze azonnal énekelni, mert eddig ilyen hangosításban még nem szólt a hangja, Gábor már nyomta a fülem mellett a basszert, Szobi és Andris egymást túlhangosítva próbálkoztak a Metallicától elkezdve a Prosecturáig riffeket nyomni és röhögtek. Dani halálos nyugalommal szerelte a cineket és csak mosolygott. Ő már volt próbateremben.
A húrok közé csapva felhangzott a Rio, Lukács Laci hangjától fényévekre lévő hang későn beszállva és elcsúszva énekelte az első 3 sort aztán elmászott a basszer is, Andrisnak begerjedt a vadiúj használt gitárja ("vazze, biztos a hangszedő"), közben Szobi egyre feljebb tekerte az ő mikrofonját hogy amatőr barátját segítse belépni, ha ő elcsúszna.
Kisebb technikai beállítás és 2 torzító után újra Rio. Andris vállalta a sajátos stílusban előadott, rögtönzött szólót, közben mennek a riffek, Dani adja a taktust. Úgy általában megszólalt a nóta, a kezünk alól, a torkunk mögül. Hangosítással, torzítóval, hihetetlenül hangos lábdobbal. Félelemetes érzés, persze már a Szigetes fellépést vízionáltuk :-)
Úgy általában kialakult a rendszer. Mindenki figyelje és hallgassa Danit és igazítsunk hozzá, mert ő tud zenélni. Mondott egy-két szakszót is, amire úgy Joey-san bólogattam (hatnegyedes ritmus kivársz kettőt és négynyolcadnál belépsz). Persze-persze.
Nekiláttunk a Főleg Barbarának is, amit nem találtunk egyszerűnek, pedig annak hangzik. Már a feldolgozás részébe is belenyúltunk (értsd megmásítottuk az első taktusokat). Próbálkoztunk, pihentünk kicsit, aztán mikor már a feléig úgy ahogy eljutottunk, de kevés sikerélménnyel, a klasszikus "ami megy azt erőltessük" fordulattal újra belecsaptunk a Rioba. Közben lecsúszott még egy sör és énekesünk (én) egyre bátrabban, de nem kevésbé hibásan, ordított bele a mikrofonba.
A vége felé már nem számított semmi, nyomtuk a két kis számunkat és élveztük a zúzást. Üvöltött a La-la-lalalala-la-la Barbara!, ahogy a csövön kifért, a gitárosok koncentráltak, az énekes ugrált, a dobos pedig mosolygott.
Az utolsó Rio refrén után elcsendesedett a próbaterem, kihunytak a fények és mi lefoglaltuk jövő hét szerdára is a sehol földi próbatermet a magunk kis hobbyzenekarának. Mindhaláligrockandroll!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Ha gitárt fognál... mint a paprikás krumpli, annyira egyszerű az egész 2009.08.27. 13:08:10
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kgabesz · http://pussymagnet.blog.hu 2009.08.27. 11:23:54
dé i! 2009.08.27. 12:43:06
szesztike 2009.08.31. 10:27:07
Gábortól hallom a jó hírt!
Végre összeállt a csapat!
Büszke vagyok Rátok!
HAJRÁ!!!
Puszi: Eszti
asvader 2009.09.02. 14:11:04
Nagyon örülök, hogy írtál!
Újabb röpke 15 év és már ki is adjuk az első "vadonatúj" slágerünket :)