A napokban a banda egyötöde ismét tanulmányi kiránduláson volt. Illetve ha az eddigi koncertlátogatásaink kirándulások voltak, akkor ezt hívhatjuk nyugodtan turnénak, ugyanis kilométerben, élményben és elfogyasztott sörök tekintetében mindent vert.

A turné szervezése már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, amikoris társakat kerestem egy berlini Pearl Jam koncertlátogatáshoz. Már évekkel ezelőtt a fejembe vettem, hogy gimiskori óriáskedvenceimet élőben is látni kell. A tervet tettek követték, és nagyon gyorsan összeállt a négyfős utazókeret, Öcsémmel, Viktorral és Balázzsal (a Mortal Wombat zenekar két gitárfenoménjával) kiegészülve.

A logisztikát úgy találtuk ki, hogy mivel autóval megyünk, a Berlin felé vezető út kb felénél beiktatunk egy egyéjszakás megállót, pihenés és folyadékpótlás ürügyén. Hogy az pont Prága? Micsoda pech :)

Kedden hajnalban indultunk, az előzetes tervek szerint délben érkeztünk Prágába. Villámgyorsan elfoglaltuk a szállást, ami egy viszonylag olcsó, négyágyas apartman volt, a belvárosban, közvetlenül a "sültkolbászos világmárkák utcája" mellett. Mivel a sörözés mellett adni akartunk a kultúrának is, nyakunkba vettük a várost, és a délutánt városnézéssel töltöttük.

Sajnos belekeveredtünk az ördögi körbe, ugyanis pisilni be kell menni egy kocsmába, de ott meg ugye illik is fogyasztani egy sört, ami záros határidőn belül újabb pisilés miatti megállót eredményez! Ez nagyjából azt jelentette, hogy mire a várba felértünk, már fejből tudtuk melyik kocsmában hány krajcár a jófajta cseh sör.

Na de a lényeg, hogy időközben kiderült, hogy a Green Day valahogy megtudta hogy Prágában vagyunk, és a tiszteletünkre egy koncertet adtak aznap, ami ugyan eredetileg nem volt belekalkulálva a programba, nem volt képünk kihagyni. Így Öcsém és én az estét egy jó kis koncerttel zártuk.
 

A Green Day koncertről a benyomásaim a következők:

• a háromtagú banda 6 fősre nőtte ki magát, ami annyit jelentett, hogy zeneileg változatosabb és pontosabb koncert volt mint amire számítottunk
• a Green Day nem egy punkzenekar, ugyan a dalszövegeik alapján tekinthetnénk annak is, de a produkció nem ezt sugallta
• a srácok nagyon jól bírják energiával, a koncert 3 órás volt, gyakorlatilag olyan volt, mintha soha nem akarna véget érni

• szétvet az irigység a három szerencsés rajongó miatt, akik egy dal erejéig felmehettek muzsikálni a színpadra, sőt a gitáros csaj még a gitárt is hazavihette a produkció után
• a Green Day nem egy punkzenekar - az első sorban sikongató csajok csápolnak
• a koncert olyan volt mint egy cirkuszi előadás, profi módon megtervezett, hihetetlen látvány és show-elemekkel, és például a Rammsteinhez képest sokkal emberibb módon előadott, egyszóval tökéletes egyensúly a színház és a rock-koncert között

• a hátsó ledfal baromi fasza volt
• a basszusgitár a legjobb hangszer
• mindenhol vannak magyarok

A koncert után már csak egy jó órás - néha teljesen reménytelennek tűnő - prágai bolyongás volt hátra az éjszakában, de ezt is sikeresen vettük.

A szerdai nap egy jó kolbásszal indult, majd elköltöttük az összes maradék krajcárunkat sörre, és indultunk Berlinbe, ahova délután érkeztünk. Mivel időben meg voltunk csúszva, a villámgyors kipakolás után egy rövidített városnézést tudtunk már csak besuvasztani a koncert elé. Megnéztük az Alexanderplatzot (vagy ahogy Öcsém fogalmazott: Sándoraljaújhelyet), majd a Múzeumokat kívülről, küldtünk Anyunak egy képeslapot, majd villámgyorsan beköltöztünk a szobába, ami a "Keleti kényelem" nevű hajón volt.

A hajó közvetlenül a "Fal" mellett, a folyón állt, a szállásunk pedig egy mini kabin volt, két emeletesággyal. Tökéletes helyszín volt számunkra, a hajó, és a rajta lakók tökéletes lenyomatai voltak, a Berlinről alkotott képünknek. Én ezt úgy fogalmaztam meg hogy hippiváros, és az este további alakulása ezt a benyomásunkat csak tovább erősítette. A hajó egyébként egy kis bár is volt egyben, ahol este egy kis buli volt aznap, sörrel, zenével, és a magyar szakács-biztonságiőr srác által sütött kolbásszal.

Na de nekünk más volt a programunk, rohannunk kellett a koncertre, így aztán a gyors pálinka-sör kombó után máris a metrón ültünk, gyomrunkban enyhe görccsel.
Mind a négyen óriási várakozással érkeztünk a koncertre, azt hiszem ezt nem kell ecsetelnem, elvégre 900 kilométert autóztunk hogy lássuk a fiúkat. A koncert a Wuhlheide nevű külvárosi parkban volt, ahol már nagyban gyülekezett a tömeg.

Már első ránézésre látszott, hogy a Pearl Jam koncertnek tökéletes helyszín a Wuhlheide színpada, egy anfiteátrum-szerű, félkörben meredek ülöhelyes lelátó, középen küzdőtér, szemben a színpad. Gyakorlatilag mindenki mindenkit látott, a hangzást mindenki ugyanúgy élvezhette. Azt mondta Öcsém találóan, olyan mintha ezt a helyet a Pearl Jam koncertekre tervezték volna.

Amikor megérkeztünk akkor lett vége az előzenekar produkciójának, így Ben Harperből nem hallottunk és láttunk semmit, amit kicsit bánunk, de sajnos így jártunk. Míg a többiek sörért sorakoztak, én a gyomromban egyre nagyobbra növekedő gombóccal, tátott szájjal figyeltem, ahogy a road-ok felszerelték a színpadot, behangolták a gitárokat. Mindez nagyon profin, de sallangmentesen történt, már itt látszott, hogy aznap nem egy cirkusz, hanem egy zenés koncert készülődik.

Sikerült egy olyan ülőhelyet megcsípnünk, ami pont szemben volt a színpaddal, tökéletesen látszott és hallatszott minden, és jó rálátást biztosított az alattunk gyülekező tömegre. A kisördög egyébként már hetek óta susmorgott a fülembe, azt követelte hogy az első sorok valamelyikében részegen ugráljam végig a koncertet. Az ész végól legyőzte, így korlátozott sörfogyasztással, a lelátón álva, néha ugrálva, de mindenesetre a lehető legtöbb információt, és élményt magunkba szippantva sikerült teljesítenünk a koncertet.

A Pearl Jam koncert az a koncert, ahol a zenekarnak nincs szüksége óriási színpadra, kivetítőkre, fényekre és tüzijátékra, nem kell minden dal közben közös éneklésre és tapsra buzdítani a közönséget, nincsenek hatáselemek, amik elvonhatnák az emberek figyelmét a zenéről, és Eddie Vedder-ről, egyszerűen csak a zenekar és a közönség van. Ez most kicsit szentimentálisan hangzik, de aki ismeri a Pearl Jam-et, a zenéjüket, és a habitusukat, az pontosan tudja miről beszélek. A színpadon - a Green Day koncerttel ellentétben - semmi extra nem volt, csak egy egyszerű háttér (az új album design-elemeivel, egy Pearl Jam felirattal), ami más-más színnel volt megvilágítva a koncert folyamán. És ezzel le is írtam mindet, ami a látványt illeti.

Már alig fértünk a bőrünkbe, amikor egyszercsak kisétált a zenekar a színpadra. Felvették a hangszereiket, és kezdődött a varázslat. A videó azt hiszem mindent elárul a hangulatról. Természetesen mi sem bírtuk ülve, magával ragadott bennünket a hangulat, és Eddie éneklése. Alattunk az óriási tömeg félelmetes látvány volt, elszíneződött néha a sok tapsoló kéztől. Ami még nagyon egyedi volt, az akkusztika! A zenekar is, és az együtt éneklő tömeg hangja is tökéletesen hallatszott, valami egészen elképesztő hatása volt a dolognak. Míg az egy nappal korábbi Green Day koncerten folyamatos játékokal, buzdításokkal, tüzijátékkal kellett ébren tartani a közönséget, itt ilyesmire nem volt szükség. A közönség spontán hulámzásba, éneklésbe, vastapsba kezdett a dalok között, alatt, a srácok pedig csak játszottak, őrületes volt.

Eddie rövid átvezető szövegei közül az egyik emlékezetes az volt, amikor elmesélte, hogy az első Berlinben adott koncertjükön mindössze 9 dalt játszottak, és most megígéri hogy legalább 10-ig (TEN) meg sem állnak. A másik hosszabb átvezető apropóját egy szomorú évforduló adta, ugyanis július 1-jén volt 10 éve, hogy a dániai Roskilde-fesztiválon adott koncerten a rajongók összepréselték és taposták egymást, és 9-en életüket vesztették. Aki ismeri a zenekar történetét, az tudja hogy ez az eset milyen mély sebeket hagyott Eddie és a zenekar lelkében, és ez egyértelműen érezhető volt Eddie elbicsakló hangján.  

Nem fogok végigmenni a dalokon, tényleg a teljesség igénye nélkül csak néhányat emelek ki, amik bennem a legnagyobb nyomot hagyták.

Az első ilyen a Black volt. A közönség olyan hangosan, és olyan lelkesedéssel énekelte a dal jellegzetes Türü-tütüt-türürű részét, hogy azt soha nem fogom elfelejteni. Szerencsére ez is megvan a youtube-on!

A másik óriási pillanat az volt, amikor Eddie kijött a színpadra egy akusztikus gitárral, és belekezdett a Just Breathe című dalba. Akkor azt mondtam Öcsémnek, hogy ezt reggelig bírnám hallgatni. Hallgassátok meg ezt a dalt, amilyen egyszerű, annyira tökéletes, és a szövege is nagyon ott van!

A harmadik amit megemlítek, az az óriási sláger, az Alive.  Amikor a dal első taktusa megszólalt, valami őrület lett az embereken úrrá. Hihetetlen volt hallani élőben ezt a korszakalkotó dalt, Eddie hangját, a tökéletes gitárszólót a végén, óriási volt!

Eddie hangja mellett természetesen az egész zenekar tökéletesen teljesített, én mondjuk főleg Jeff basszerját figyeltem :) Sok dalt játszottak, de a koncert nagyon rövidnek tűnt, és bevallom rengeteg dalt hiányoltam. Persze nem játszhatnak mindig mindent, de a State of Love and Trust és a Betterman nekem személy szerint nagyon hiányzott...
 
Youtube-on egyébként rengeteg felvétel megnézhető a koncertről, többek közt a Come back , The fixer, The end , Black

A Pearl Jam volt az első olyan banda, akik a koncertjeik anyagát rögzíteni kezdték, és minden előadás után azt viszonylag alacsony áron árulták a rajongóknak, a kalózkiadások megszüntetése érdekében. Ebben a reményben kuporgattam az eurókat én is a zsebemben, de a koncert után kiderült, hogy a bootleg-re még várni kell kicsit. Pár héten belül lesz a koncert anyaga hivatalosan megvásárolható a zenekar honlapján. Mivel nem vettem semmi szuvenírt a helyszínen, egy koncertfelvételt még biztosan beszerzek erről a felejthetetlen estéről.

A koncert után hazametróztunk a hajónkhoz, majd belevetettük magunkat a berlini éjszakába. Kitartóan kerestük a TETEM-et, majd sluszpoénként hajnali 2 körül még Viktor és Balázs előadásában meghallgattuk az Autó egy szerpentinen című Quimby dalt egy berlini szórakozóhely színpadán :) Óiási volt!

Ennyi volt nagyjából, a ringatózós éjszaka után másnap toltunk még egy jó berlini reggelit, majd irány haza! Csak 900 km!

A lényeg hgy megcsináltuk, az őrült ötletet véghezvittük, és azt hiszem egyikőnk sem bánta meg! Kár hogy vége!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.