A lánybúcsú
2010.08.29. 21:48
Ha nekem kellene jellemeznem a szombat esti fellépésünket, akkor azt hiszem a sok-sok pozitív jelző miatt elfogultsággal vádolnátok! Így aztán olvassátok inkább egyik legnagyobb kririkusunk, MicsodaÖccs beszámolóját (aki hősiesen, road-ként csinálta végig velünk a szörnyen nehéz napot, és a kevésbé nehéz éjszakáját...)
egy road naplójából.
ha nem is rocksztár, de egy napra road lettem. nem egy estére, hanem egy napra, ugyanis professzionális segítőként reggeltől éjszakáig a bandával töltöttem a szombatom. így hát ki más tudná jobban elmesélni, hogy milyen volt a tegnapi fellépés, mint én? (igen, nálatok is jobban tudom, Mágnesek, hiszen részben külső, részben belső szemlélőként követhettem végig a napot.)
délben próba, amolyan "könnyű átmozgató edzés a nagy mérkőzés előtt". szokásos módon megvolt minden. lerobbant autó (illetve el nem induló), késés a próbáról, feszült hangulat, "ne szórakozz Szobi, kezdjünk már el játszani", "most vettem ezeket a cuccokat, először raktam össze, hadd próbáljam már ki", hibák, hibák (mégegyszer), "tényleg nem tudom hogy kezdődik", aztán persze nem maradt idő mindent végigjátszani... bár Laci így is panaszkodott kicsit, hogy elment a hangja. (de szerintem ezzel már az esti "igyunk valami töményet" mondathoz kezdte időben építgetni az alibit. okos.)
gyorsan összeszedtük Dani dobját, a többiek meg a kölcsönzős erölködőket, hangfalakat stb. és irány a koncert helyszíne, Zugló. az mondjuk nem világos, hogy miért kellett 4 autó 5 emberhez, meg néhány cucchoz, de mindegy, ezt már a fellépés előtti lámpaláznak tudtam be. mert volt. nem nagy, de ahogy az idő haladt előre, egyre inkább érezhető volt...
a kapuban két nagyon szimpatikus lány fogadott minket. na meg Buksi és Gofri (a lányok nevét szándékosan nem említem, és képeket sem közlök ezen bejegyzésben, mert hát mégiscsak egy lánybúcsúról van szó, és ami ott történik, az ugye "a négy fal között is marad". profik vagyunk, bazki.) gyors bemutatkozás, és odavezettek a helyre.
a "színpad" egy kis betonozott placc volt, egy sátor ráépítve. oldalai letépőzárazhatóak. épp csak elfért alatta a banda. tökéletes. hamar összedobtuk a technikát, mindenki kitalálta a helyét, és kezdődött a beállás-hangpróba. hamar kiderült, hogy nem 8 lánynak fog szólni ez a fellépés, hanem az utca valamennyi lakójának, illetve a szemben levő nyugdíjasotthonnak is... (nap poénja: "mire átérnek, már úgyis vége lesz a koncertnek.") szóval a hangerő miatt kicsit aggódni kezdtünk, a rendőrfaktor elég magas volt... a hangot ugyan a ház falának irányítottuk, de hát ez is csak egy naív próbálkozásnak bizonyult: nna, kurv*ra hangos volt.
a srácok kezdtek is egy kicsit parázni. Laci pl. szimplán nem merte rendesen kiengedni a hangját. feltekerte a hangerőt, és suttogott a mikrofonba. mondta is mindenki, hogy énekelj már erőből, de nem jött össze. így meg ugye nehéz eltalálni a hangerőt. a megoldás az lett, hogy a Félre a tréfát refrénjét Szobival együtt énekelték, és ettől végre felbátorodott.
nyomtak a srácok néhány számot, minden beállítva. bár olyan párás volt a levegő, hogy biztosra vettük, hogy a gitárokat újra kell majd hangolni. nem egyszerű feladat, minthogy mindezt észrevétlenül kellett csinálni a sötétben, ugyanis a menyasszony számára meglepetés volt a fellépés.
illetve felmerült még egy dolog: kéne a koncert alatt valami fény. legalább egy kicsi. erre villógó karácsonyfaizzók jelentették a megoldást, hehe. de hát "szegény ember kézzel nőz" ugye... (a Prosectura még előjön más megvilágításban is később)
szóval oszolj volt 4 körül, mentem Tesóval, egyébként nála is volt megbeszélve a találkozó néhány órával későbbre. a köztes időben én letoltam az első söreimet. Bratyó nem ivott, mert antibiotikum. (sofőr kérdés kipipálva) aztán szépen lassan meg is jöttek a srácok párjaikkal. Ők aztán kezüket tördelve ülték végig az elkövetkező órákat. na nem azért, mert nem bíztak volna tökéletesen hű rocksztár kedveseikben, hanem mert valami igazán acélos horrort néztek a filmplusszon...
amúgy Bratyó lakásán a sör mellett (normális rövid pia nem lévén) mókás youtube videókkal oldottuk az egyébként érezhető feszültséget (klasszikusok, mint a paksiendrés Márhívó és Repatarurgyán, vagy a worst-final-countdown-cover-ever és a még friss nemjucis felvétel, ahol a dob hátast dob). Sikerült. olyannyira, hogy az sem zavart minket, hogy hatan voltunk egy kocsira... de ezt is megoldottuk.
a pecóban amúgy Laci végig picsogott, hogy neki inni kell valami tüskét... hát úgy is lett. a tagok, gyakorlott alkoholistaként, már délután kinézték a helyszíntől 50 méterre elhelyezkedő vendéglátóipari egységet, ahol aztán 10 perccel 9 előtt be is vettünk egy-egy jégert. én sem kérettem nagyon magam, elvégre befogadtak, mint zenekari tagot, nem élhetek vissza a bizalmukkal. nem kívánságműsor ez. az egyébként ránézésre is rendkívüli élettapasztalattal bíró pultos hölgy meg is kérdezte, hogy "Aztán fiúk. Buli lesz, vagymi?" "Hát majd mindjárt meg tetszik hallani..." búcsuzóul még megnyugtatott minket, hogy ő aztán tutira nem fogja kihívni a rendőrséget.
a meglepetés remekül sikerült, a bekötött szemű ara élő zenét kapott az egyik kedvenc dala alá. és el is szabadult a pokol azonnal :-) a lelkes táncolás, ugrabugra, éneklés a koncert utolsó akkordjáig kitartott. szerintem minden rockzenésznek ez az álma: 100% női közönség, akik ráadául szépek is!
Attila Laci, igazi üzlet frontemberként az első számot követően megajándékozta a láthatóan meglepődött menyasszonyt egy eredeti PM pólóval, majd rutinosan már az első néhány szám utáni rövid szünetben betanította a Himnusz szövegét is a lelkes közönségnek. nem is volt gond az énekléssel amikor erre a slágerre került sor. hihetelen hangulat lett, ha mégis enyhült volna, a srácok tudták mivel lehet újra feldobni. a számok nagyon betaláltak, és a koncert hossza is optimálisnak bizonyult. voltak is egymásra kacsintások, két szám közötti olyan beszólások, mint "kurvajók vagyunk!" (illetve egyéb gyöngyszemek, mint a "ne csináld már, mert ez nem professzionális!")
a szomszédokkal végül tudtommal semmi gáz nem volt, a yardokat is megúsztuk (bár egy balhé jót tett volna a banda hírnevének... marad a csirkedarálás). az ünneplő lánycsapat még meginvitált minket egy kis beszélgetésre, italozásra (az ellátásunk egyébként kifogástalan volt már az érkezésünktől kezdődően, csak úgy záporoztak a sörök, jégerek a "pirospöttyös" hűtőből...)
hazafelé még ordenáréztuk kicsit (Prosecturát üvöltve a kocsiban, majd az utcán... mintha 16 évesek lettünk volna újra, komolyan mondom), majd rövidre zártuk az éjszakát...
összegezve, hatalmas buli volt ismét, örülök, hogy ott lehettem, főleg hogy ilyen megtisztelő beosztásban. nincsenek lehetelenek. tanultam az öregektől megint. "You must learn this lesson fast and learn it well". tegnap road lettem.
lányok! remélem tovább bűvül Veletek a már most sem csekély rajongói tábor, és látunk még Benneteket!
micsodaöccs
ui: józanodva az az okosság fogalmazódott meg bennem, hogy a Pussymagnet zsenialitása abban áll, hogy amibe belefognak, legyen az bármilyen képtelenség, sikerre van ítélve. és tudjátok miért, mert ott van a vérükben a rockandroll.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
