Aggodalomra azért nincs ok, de ebből is látszik, hogy az nem kifejezés, hogy izgatottan várjuk a jövő pénteket.

 

Gyakorlatilag minden gondolatunkat, szabadidőnket ez tölti ki.

 

Tegnap például rögtön a vasárnapi ebéd után kocsiba pattantam, és otthon hagyva a barátnőmet, a családomat, rohantam Pestre, a próbára. Andris szintén Veszprémből esett be, Szobiék a menyasszonyi ruhavásárlásból... Azt hiszem mindannyian mindent beleadunk, mert ennek a bulinak jól kell sikerülnie! Szerencsére mindenki akit meghívtunk, jól ismer minket, és azt is tudja mire számíthat. Így azt hiszem az izgalom ugyan jogos, de túlságosan nagy beégés nem lehet a dologból, maximum egy jót röhög mindenki.

 

És hogy miért vagyok ilyen optimista? Azért mert csakis pozitív visszajelzések érkeztek eddig, javarészt már azt megsüvegelik az ismerősök, hogy bele mertünk vágni.

 

Meg ilyenek: "viccesek vagytok, kicsit irigykedünk ám, h meg mertétek lépni és koncerteztek egyet"

Na meg ilyenek: "ne izgulj,mi mégannyira sem tudunk zenélni, legroszabb esetben mégtöbbet iszunk"

Ezek miatt a bíztatások miatt érdemes végigizgulni még ezt a