A héten rohadt sok dolog történt a színfalak mögött a koncerttel kapcsolatban. Bonyolult, hosszú, és kicsit megviselt! Ezért most itt péntek délutánra elfogott a szentimentalizmus, és két igazán giccses tanmesét osztok meg veletek. Aki nem tudja miről van szó, annak csak úgy, aki tudja, annak meg azért (bár bevallom nem tökéletesen passzol a szituhoz...).

I. Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette.
Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: "Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?" 

II. Egy napon a paraszt szamara beleesik a kútba és órákon át szánalmasan bőg. A paraszt megsajnálja őt - és azon gondolkozik, vajon mit is tehetne.
Így okoskodik: "Ha kihúzni nem is tudom, de a szenvedését le tudom rövidíteni. Öreg jószág már szegény - a kutat is épp ideje betemetni..."
Úgy dönt hát, hogy betemeti a kutat és vele együtt eltemeti a szamarat is...
Segítségül hívja a szomszédait - együtt lapátot fognak és elkezdenek földet és mindenféle szemetet lapátolni a kútba. A szamár, amikor megérti, hogy mi történik, még elkeseredettebb bőgésbe; rémísztő üvöltésbe kezd...
...aztán hirtelen elhallgat...
Kicsit később, amikor a gazda azt hiszi, hogy már vége az állatnak, lenéz a kútba... ...és nagyon meglepődik azon, amit lát.
Megdöbben, hogy miért hallgatott el a csacsi!!!
Csodálva nézi az állatot, ahogy minden lapátnyi földet lerázza a hátáról és ami lehull, annak a tetejére áll. Minden lapát föld után egy picivel feljebb mászik.
Meghatódik a gazda, amikor megérti, hogy milyen hatalmas bölcsesség rejlik ebben a butának tartott jószágban! A csacsi mindig lerázza a hátáról a földet, amit rádobnak - és rálép. Épp annak segítségével emelkedik feljebb, ami a hátára hull. Egy kis idő múlva boldogan lépi át a kút peremét és megkönnyebbülten tovább sétál!
... a gazda és szomszédai azóta is ámulnak a csacsi bölcs tanításán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.